Elöljáróban

Egy blog magamnak. 

Magamnak, mert olyan helyen élek, ahol le kell kötnie magát az embernek valamivel. Itt nem számíthatsz másokra, egyedül vagy, mondjuk belül mindenképpen, nem csak itt. Ez a hely távol van, tőlem,és tőled is, távol realitástól, távol az otthonodtól, az álmaidtól. Mégis megpróbálod szeretni, mert az utad rajta megy keresztül...és kétségtelen, hogy általa vezet valahova. Le kell kötni magad, ám ennek a jelenségnek sok formája létezik, nem részletezem, hogy a legtöbben mit választanak,és milyen mértékben..., én a 3 blogomat választom, főzök, fotókat készítek, olvasok, jövök-megyek, és nyitva tartom a szemem, néha gondolkozni is szoktam, :) és utána nézni dolgoknak, csak mert jó tudni őket. Szerencsére, találtam hozzá társat, a második "R" személyében, így ami szomorúnak, és lehangolónak tűnik, az valójában vidám,és felemelő...! :)

Ja, és ez a blog neked is szól, amennyiben hasonló az érdeklődési köröd, mint nekünk.

A könyvek csak könyvek, olyanok, amelyek az évek során a kezembe kerültek, csak írók, költők, akikkel találkoztam, akik megérintettek, szóltak hozzám, tükröt tartottak elém, vagy épp halkan a  fülembe suttogtak. Szeretem ismerni őket!

Különböző korok, eltérő életek, stílusok, kultúrák, élmények,  igazságok, emlékek,  álmok, érzelmek, filozófiák.

Mindenki fejében élnek, lélegeznek, beépülnek, és azonosulásokhoz vezetnek. A személyiségünk részévé válnak, formálnak, és terelgetnek, elgondolkodtatnak, de feltétlenül többek leszünk tőlük: általuk vagyunk, akik vagyunk.

Mindenki fejében más és más, ezer, és ezer megvilágításban ugyanaz a gondolat, a tapasztalataink, és az egyéniségünk mélyén születő  színes arcképcsarnok.

De a könyvek mégsem csak könyvek....

Új érzés

A város nyel egy nagyot,

Én lecsúszom a torkán,

Ódon utcáin bolyongok,

De gúnyos mosolyt látok az arcán…

Átadod nekem mélységes magányod,

Nem értem mit szeretnél, mit kéne tennem,

Ő, és a szorongás

Már közeli barátok bennem. 

/R./