4-es metró különvélemény

Miután Angliában tartózkodtam a metró átadása idején, cikkekből, és bejegyzésekből informálódtam a fejleményekről. Olvastam hogy minden megálló rejt valamilyen építészeti meglepetést, hogy a járműtelep nívódíjat kapott, hogy a Fővám és Gellért téri állomás komoly nemzetközi közönség, és szakmai díjat nyert. Megtanultam a "kortárs látszóbeton építészet" kifejezést, csakúgy mint a műrozsdás corten acél burkolat fogalmát, valamint örömmel nézegettem az első képeket,  és olvasgattam a dicsérő cikkeket, újságírói véleményeket, miszerint igazi élményutazásban lehet részünk 350 Ft-ért.  Nem csoda, hogy nagy várakozás előzte meg látogatásomat, persze szándékosan nem foglalkoztam sem politikával, sem költségekkel, sem az építkezés hosszával, engem kizárólag a végeredmény érdekelt, ugyanis meg van az a képességem, hogy tudjak annak örülni, ami van, és nem azután sírni, ami nincs.                

Amióta Angliában dolgozom, ha hazamegyek, meg tudom vásárolni a bérletet a BKK járataira, ami önmagában egy élményt jelent számomra...:):):) Így esett, hogy ezzel a megnyert nagy szabadsággal a zsebemben, és egy fél nap szabadidővel az életemben, vettem a fáradtságot, és minden egyes megállót meglátogattam, részben kíváncsiságból, részben azért, hogy felfedezzem az útvonalat. Be kell vallanom, fogalmam sem volt arról, hogy pl hol van az a Bikás Park, nem állt össze a fejemben, hogy egyáltalán mire használhatnám ezt az új magyar csodát. 

A Keletitől indultam, és bizony minden egyes megállónál leszálltam, felmentem, körbenéztem, megrágtam, lenyeltem, vagy kiköptem, vagy nem. 

Nagy elemzésekbe nem bocsátkozom, de véleményem persze van, szokás szerint elég markáns. 
Minden igaz, amit leírtak, monumentális, érdekes, különleges, modern, újdonságos. Láttam mindent, amit a képeken bemutattak, a látszóbetont, a természetes világítást, és a burkolatokat.
Viszont láttam azt is, amiről nem szóltak a cikkek, amit nem mutattak be a képek.
Összességében olyan, mintha nem lenne kész, vagy félig lenne kész, vagy elfogyott volna a pénz. Mintha a fürdőszobámban szemmagasságig lenne feltéve a csempe, minek tovább, oda úgy sem néz senki, a lakáshirdetésben pedig elég lefotózni a csempézett részt, hiszen az nagyon szép, eredeti olasz.

A csilli-villi:

A természetes fények nagyon jók...

Ahol tetszik a látszóbeton...

...és ahol nem....lehetőleg a csilli-villi burkolat közvetlen folytatásaként, mintegy lezárásaként, vagy olyan felületeken, pl a mozgólépcső falain, ahol üvölt a tér, hogy ez roooonda, burkolatot kérek.......... vagy legalább pár képet......vagy csak egy kis színt......vagy tisztítást!!!!... Mert azt nem szeretném elhinni, hogy direkt ilyen.... mondjuk ha a művészek azt a hatást akarták elérni, hogy ez a metró bizony 30 évvel ezelőtt épült, és már ennyire mocskos, és lelakott, ergo retro feeling....akkor emelem a kalapom, jól sikerült!

Pedig a szerkezet nagyon állat...:)

Régi és új örök harca dúl...:)

A látszóbetonok gyöngye...

 Remek összhatás...

Csodás feljáró a fény felé...

Ami pedig a rendkívül látványos, és igényes rozsdaburkolatot illeti, -gondolom mint  a modern építészet netovábbja....egész egyszerűen kikérem magamnak...:) aki ezt kitalálta,,, csak gratulálni tudok...stílusos, és igényes, legalább mondhatjuk 20 év múlva, hogy nem leamortizálódott, hanem eredetileg is ilyen volt.

Ezzel még nincs is akkora baj... csak ne menj közelebb....:) 

Összegzésül hozzá kell tennem, és be kell vallanom, hogy a 2. hét végére igenis megszerettem, és hozzászoktam a 4-es metróhoz..., ezeket a képeket az első felfedező utamon készítettem, a véleményemet akkor fogalmaztam meg. 
Ebből az következik, hogy mivel ez volt az első benyomásom, valószínű egy külföldinek is ez lesz..., ugyanis mint az én bérlet adta lehetőségeim is mutatják, a metrónk máshogy viselkedik a mindennapos használatbavételkor. 
Egyetlen feladatunk marad, felhívni a turisták, érdeklődők figyelmét arra, hogy nem szükséges megfigyelni a részleteket, a fejét pedig mindenki tartsa szépen egyenesen, szemmagasságban, vagy hajtsa le, vagy bámuljon maga elé kifejezéstelen tekintettel, mintha dolgozni menne a hétköznapokon. Ennyi az egész.